Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A rendezésről

zett szobája, jobbra hanyagul bezárt szekrény, balra gondatlanul vetett ágy, a háttérben hintaszék. Ivan Ivanovics 42 éves, kis bajsza Tan, kopaszodik, öltözéke kopottas".

Shakespeare-nél ezt olvashatjuki"Teagerpart“. Milyen, mikor? Hiányzanak az utalások és az gondolkodásra, keresésre késztet.

A klasszikus színdarabok sablonos rendezésének veszélyét úgy kerülhetjük el, ha rátaláltok a rendezői gondolkodás egy bizonyos módszerére, a rendezői feladatok megoldásának következetességére, az előadás rendezői koncepciójára. így ilyen módszert szeretnék most vitaalapként ismertetni.

A rendezőnek abban a periódusban, amikor mintegy felszívódik benne az előadásra kerülő színdarab, a mü valamennyi gondolatát magában kell hordoznia - és nemcsak a fő gondolatot -, magában kell hordoznia mindazt, ami a darabból kihozható, az alakokat, az árnyalatokat.

Az első feltétel: a Rómeó és Julia olvasása közben az eszményi Júliára kell gondolnia, nem pedig arra a színésznőre, aki Júliát játssza; nem szabad a színdarab bonyolult felépítését leegyszerűsíteni a könnyebb érthetőség kedvéért; óvakodni kell az olyan segédeszközöktől, mint a már látott előadásokkal való képzettársítások; el kell feledkezni mindarról, ami a darab előadásánál eddig szokásban volt.- 57