Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A rendezésről

len szülöttei, amelyeket másokkal helyettesíthetünk, de el nem hagyhatunk.

Azt gondolom, minden művészetben rendkívül fontos tényező, hogy önmagunk számára eldöntsük: milyen módszer az, amit állandósítunk, mit érzünk átmenetinek, min kell változtatnunk és mit tartunk meg alapvetőnek.

Ha a zeneszerző minden zongoradarab megkomponálása előtt átalakítaná a zongorát, nem jutna semmire. A zongora billentyűzete tehát állandó elem.

Mi az, ami a színházban állandó és mi az, ami változhat? A probléma abban rejlik, hogy számos rendező szilárd, állandósult színházi adottságnak számítja az idejétmúlt., elavult módszerek sokaságát. Ha megfigyeljük néhány előadás sorsát különböző színházakban, szemünkbe tűnik, hogy az elhangzott szövegen kivül az előadások nem különböznek szembeszökően egymástól.

A módszerek születnek és elhalnak. Vannak olyan módszerek, amelyek idő előtt születnek meg ée nem aratnak sikert; de sokkal gyakrabban találkozhatunk olyan módszerekkel, amelyek már elhaltak, mégsem temetik el őket, hanem újra és újra felhasználásra kerülnek.

A rendezőnek tisztában kell lennie azzal, hogy a rendezői- módszerek megszületnek, beérnek, elvirágsanak és elhalnak. A színészi munka pszicho-55