Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A rendezésről

És a harmadik állomás: az elgondolás megvalósítása, amely a darabban foglalkoztatott minden színházi dolgozóval való munkából áll - a vezető színészektől a kellékesig.

Három részből álló formulával van tehát dolgunk, amely azonban a gyakorlatban igen gyakran kétrészessé válik. A rendezők először elolvassák a darabot, azután megvalósításához fognak, arra törekedve, hogy életből vett, közvetlen benyomásukat átvigyék a színpadra.

Pedig ha ama bizonyos döntő művészi mozzanat, a módszer kiválasztásának pillanata kimarad, ahhoz a rendező nem megy sokra. Shakespeare-t például nem lehet nélküle rendezni. 3 általában e mozzanat mellőzésével nem rendezhetők sem klasszikusok, sem mesejátékok, sem olyan szovjet színdarabok, amelyeknek nagy általánosító erő, mély gondolat a sajátjuk - tehát olyan darabok, amelyekre várunk és amelyekre készülnünk kell.

A nézőtérnél magasabban álló színpad, sorokba állított székek, sötétség, a beszéd hangjai a színpadról, a szerep betanulása, a mindennapi beszéd utánzása - mindezek olyan színházi módszerek, amelyek fokozatosan alakultak ki és amelyeken kivül természetesen még sok más módszer elképzelhető. Néhány módszert teljesen kidolgoztak egyes színházi irányzatok a maximális valósághűség elérésére, néhányan a képzeletszerüség elkerűlhetet- 54 -