Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A rendezésről

lenetek megrendezésére, művészi módon akartuk felhasználni ezt a technikai adottságot és észrevettük, hogy milyen előnyére válik az előadásnak, ha hiányzik a tömegjelenet. A tömegjelenet megbontja a szinház belső életét, a művészeten kívülálló embereket visz a színpadra, s mindezzel a felét sem éri el annak a figyelemreméltó hatásnak, amelyre a film a tömegjelenetekkel tesz szert. Más szavakkal: ez féleszköz, amely alapjában idegen a színháztól. Nem véletlen, hogy a drámairodalom legjobb alkotásai nem kívánják meg a tömegjeleneteket, még akkor sem, ha témájuk látszólag megkövetelné ezeket /Shakespeare/.

A tömegjelenetektől megszabadulva a színháznak rögtön megnőnek lehetőségei a felmerülő problémák sajátosan színházi eszközökkel való megoldására. És itt eljutunk a döntő kérdéshez: hány szerep számítható központinak? Az egyszerű számtan itt a szinház alkotómunkájának sarokkövévé válik.

A ''vendégszereplő"-tipusu színházban a Hamletben egyetlen szerep van - Hamleté. A "társulati" színházban a legszerényebb számítás szerint is húsz, közte minimum kilenc vezető szerep, ha a sírásók jelenetét is beleszámítjuk. Az olyan "epizódszerep", mint Fortinbrasé, szintén csak vézető színészre bizható. így tehát, ha komolyan vesszük munkánkat, húsz vezető színész nélkül hozzá sem kezdhetünk a Hamlet azinrehozatalához.

46 -