Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A rendezésről

kis emberkék, akikbe csak akkor költözik élet, ha a művészetből kilépve a fizetésről vitatkoznak, vagy az öltözőkben pletykálkodnak. És mindez a "tiszta" absztrakt rendezés nagy felfedezései érdekében történik, oly felfedezések érdekében, amelyeknek egyetlen közös sajátszerűségük van: bármilyen jelentőseknek látszanak akkor, amikor először közönség elé kerülnek, a gyakorlatban nem válnak be és nem alkalmazhatók.

2. Egyetlen színészre épült szinház

Ilyen szinház, bár "vegytiszta" állapotban ninc3, de megközelítői eg, vagy egy-egy előadás időtartamára még ma is sokhelyütt találkozhatunk vele. Itt a közönség a következő körülmények között találkozhat a művészettel: az úgynevezett másodszinészek a nézők tudomására hozzák mindazt, amit a darab körülményeiről tudni kell: megadják az expozíciót. Ők adják a végszavakat is a vezető színésznek. E folyamat jellege tisztán informativ és semmi köze nincs az esztétikai élvezethez. De ime, megjelenik a vezető színész, aki a maga személyében átnyújtja a nézőnek azt a színházművészeti adagot, amelyre a jegy árának megfizetésével jogot szerzett.

Ha az ilyen színháznak külön drámaírói lennének, vagy helyesebben, ha a világ drámairodalma ilyen színházakra lenne berendezkedve, még nem- 43 -