Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

A rendezésről

Éppen úgy, mint ahogy a gépiparban nem érhető el egy gép teljesitőképeaségének megkétszereződése pusztán méretének megkétszereződésével, hanem az adott mutatószámok szerint uj számításokra van szükség, a színházi társulat teljesítőképességének fokozása is felépítésének é3 az uj munkafeltételeknek számbavételét követeli meg.

Vajon milyen mértékben veszik számitásba a különböző szinházak a szinészt, mint az esztétikai értékek közvetlen forrását és fontos mozzanata-e ez a számbavétel a szinházak életének?

Nézzük meg talán - néhány szándékoltan túlzott példán - hogyan is áll ez a kérdés.

1. A hideg rendezői elképzelés színháza

Itt a néző elgyönyörködhet vagy meghökkenhet a mozgás, a fényjáték Ó3 fényfoltok, a ritmus kavargásán, amelyet a munkaszerető és precíz színházi dolgozók idéznek elő. Az előadás alapvető esztétikai értéke a szubjektív rendezői elgondolás. Ma talán nem találunk pontosan ilyen színházat. De azelőtt találhattunk. Az ilyen színházban a színész művészi egyéniségénél jóval fontosabb a dekorativ külső. Ha egy szinész nagyon tehetséges, akkor az efajta szolgaságot nemigen viseli el. Azt hiszem, hogy a rendező sem irigyelésre méltó. Magányosan éli életét egy nagy hodályban, amelyben tucatjával mozognak - bár az ő akarata szerint - a

42