Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

Színház, drámaíró, néző

A legkiemelkedőbb alkotások olyan más művészi munkák talajából sarjadtak, amelyek nem voltak ’ugyan kiemelkedőek, de mégis igényt tarthattak egy szerény kis helyre a művészetben. Shakespeare is, Molière is koruk intenziv drámairodalmából táplálkoztak és nőttek titánokká -se korszakok drámairodalma korántsem volt utolérhetetlen, sőt semmivel sem volt jobb a mi átlagunknál. Emlékezzünk arra, hogy a szindarab nem csupán irodalmi alkotás. A világ nagy drámai remekműveinek túlnyomó többsége formáját, sőt végleges irodalmi formáját csak szinpadi tűzkeresztsége során érte el - először a színészek alakítottak rajta, azután a nézők. Ez a szabály nemcsak a remekművekre vonatkozik: a közepes darab sem darab addig, amig nem adták elő színpadon, és ha fel akarjuk virágoztatni a különböző műfajú szovjet darabokat, növelnünk kell "forgalmukat" színpadjainkon. Milyen sok szovjet darab fekszik a szinházigazgatók Íróasztalaiban! Az alatt az idő alatt, amig az illetékesek ingadoznak, hogy előadják-e vagy sem, rég meg lehetett volna rendezni őket, a színpadon ellenőrizni - és ha kell, levenni a műsorról. És ez utóbbitól nem kell félni, sem pedig szégyenkezni miatta.

A rövid életű darab kifejezést kizárólag pejorativ értelemben használjuk, mert vad hajsza folyik remekművek után. Pedig életünk olyan tempóban halad, hogy helyesen cselekednénk, ha - miközben- 33 -