Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)
Színház, drámaíró, néző
igazság már szükségtelenné válik. A szinház adta benyomások újdonsága olyan tényező, amellyel nagy szinházi elődeink, köztük Sztanyiszlavszkij is, szivesen éltek. Az uj tartalom forrásának mindig a drámairodalomban'"' kell gyökereznie , s azokban az esetekben, amikor valóban uj gondolatokat hoz, uj módon mutatja be az életet, különös élességgel vetődnek fel a szinházi forma, a rendezői és diszlettervezői munka uj módszereinek kérdései. El kell ismerni az uj szükségszerűségét és meg kell érteni, hogy az uj állandóan változik, fejlődik, további uj meg uj felfedezéseket kiván. Mégis mit látunk néha? Elkészül egy uj színdarab. Olvasásakor az embert elfogja az öröm, azután a rendező elképzeli, hogyan hat majd a darab a színpadon; megszokott eszközökhöz nyúl és az uj, egyéni színdarab régi, elavult formába öltözik. Nem egy mü jutott erre a sorsra. És itt újra felmerül a műfajok kérdése, amely elméletileg korántsem tisztázott. Nagyjából csupán arra támaszkodhatunk, amit gyerekkorunkban olvastunk; hogy a műfajok történelmi eredetűek., hogy a tragédia az ősi Hellász bus dalaiból keletkezett, a vigjáték pedig a vidámakból. Az ilyen meghatározásokból gyakorlati következtetések nem vonhatók le. Azt gondolom, hogy a műfajok jogaiért vivott harc - amelyet az e műfajok törvényeit nem ismerő 26 -
