Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)
Színház, drámaíró, néző
lezik, hogy egy jellem minden negativ vonását, minden olyan jelenséget, amelyet a darab elitéi, a néző azonnal kiterjeszti az adott szakma, az adott korosztály stb. minden emberére. így születnek a azinpadon a dagályos vidám fickók, akik már mindenkinek a könyökén nőnek ki. Ezeket a figurákat a drámaíróknak és a rendezőknek az a félelme szülte, nehogy valaki pesszimistának tartsa őket. Állítólag folytonosan bizonygatnunk kell optimizmusunkat, különben - úgymond - a néző azzal gyanúsíthat meg, hogy keserű érzéseket akarunk kelteni benne. A betegek a színpadon nem halhatnak meg, mert különben a néző arra gondolhat, hogy valamennyien halandók vagyunk. Természetesen könnyen lehetséges, hogy minden nézőtéren ott ül egy ostoba ember, aki semmit sem ért, meg egy intrikus, aki mindent megért, de céljai érdekében azt Írja, hogy a darab rágalmazza a szovjet orovosokat, tehát a szovjet egészségügyet. De munkánkban nem az elenyésző kisebbségre kell gondolnunk. A színdarabok megvitatásánál gyakran találkozhatunk a következő kijelentéssel: "a nézők nem értik majd meg", "a nézők félreérthetik" stb. Ezek a kijelentések tekintély sugárzóak, magabiztosak, megfellebbezhetetlenek. A másik módszer a nézők nevében való nyilatkozás módszere: "A nézőt ez nem érdekli", "A nézőt ez nem vonzza".- 23 -