Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

Színház, drámaíró, néző

A szovjet nézők nem mindig mondják el a színházról alkotott véleményüket. Néhányan felszólalnak a nézőkonferenciákon. Néhány levelet. Írnak a színházakhoz, az újságok szerkesztőségébe. De vannak olyanok, akik az utóbbi években felhagytak a szinházba járással. S ennek okáról nem adnak felvilágosítást, nem szólalnak fel és nem Írnak sehová. De a néző nyilatkozat és érvelés nélkül is igen világosan kifejezésre juttatja álláspontját: eljár a szinházba vagy nem jár el.

Meg kell állapítani, hogy a színház és a néző közötti elhidegülés nem mai keletű. A színházi életnek van egy olyan tényezője, amit tudományosan nem mértek fel, de amely mégis jelentős. Ez pedig a hírnév. Mindenki előtt ismeretes, hogy a nagy énekest, aki elvesztette hangját, tekintélye, hírneve még jó néhány évig elkíséri. Néhány színház elvesztette jó hírnevét. Ez több sikertelen előadásának következménye. S ha ez az újonnan szerzett rossz hírnév széles körben elterjed, igen nagy erőfeszítésre lesz szükség, hogy a színház és a néző viszonya ismét rendeződjék.

Meggyőződésem, hogy színházaink betegsége, amelyről oly aggódva ir a sajtó, a fejlődéssel együttjáró betegség, amely jó diagnózis esetén meggyógyítható, mert a szervezet egészséges, edzett. Hiszen építészetünk betegségét is orvosolták pontos, helyes és bátor diagnózis után. Ugyanilyen félreérthetetlenül kell leszögezni azokat az oko24