Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

Részletek megíratlan önéletrajzomból

7. Számomra Vahtangov, Meyerhold és Tairov művészi tapasztalatainak tanulmányozása éppoly kötelező, mint Sztanyiszlavszkij hagyatékának ismerete.

Ezen kivül minden művész kiegészítésképpen sok mindent tanulmányoz, amit hasznosnak tart, ami rányitja szemét a művészet titkaira, ami segítséget nyújt munkájához.

Rendezői és drámairól iskolámat /oly mértékben, amennyiben a drámairodalom elválaszthatatlan a rendezéstől/ a következők jelentették: a XIII. és XVI. századból való orosz ikonok, Gogol, Dosztojevszkij, a XVIII. és XIX. századbeli orosz jobbágyfestők, Corneille, Voltaire, Labiche, Anatole France, Botticelli, Pinturicchio, Daumier, Van Gogh, francia és angol karikaturisták, filmek - a Max Linder filmektől kezdve a legújabb olasz alkotásokig.

A felsoroltak minden szinházi elméletnél jobban tanítottak szerkesztésre, kompozícióra, rendezésre .

Ehhez még hozzá kell fűznöm egy igen fontos elvet: a körülöttünk zajló élet megfigyelését és felidézését minden sokszínűségében és minden műfajában.

Feltehetőleg más rendezőknek más könyvekre, más képekre van szükségük és az életben sem azt látják meg, amit én.- 13 -