Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

Vidám színház

1941 júniusának eseményei természetesen feledésbe borították a szinházi frontnak ezt a kis eseményét. Tizenhat év múlt el. Sok minden megváltozott .

A Moszkvai Szatira Színház műsorra tűzte a darabot Konszkban történt... cimmel.

De... és ez senki előtt nem titok: a vígjáték, a klasszikusokká váló csucsalkotások kivételével - nem tartós műfaj, hanem inkább hamar romlandó áru, és ebben semmi rossz nincsen, hiszen a virágok is hamar elhervadnak. A Házikó tehát ma már nem hangzott úgy, mint tizenhat évvel ezelőtt hangzott volna, sok helyzete, ami akkor friss, mulatságos volt, azóta elavult. így tehát az annakidején helytelenül leállított darab engedélyezése nem téritette meg azt a kárt, amit leállítása okozott.

Hogyan történhetett ez meg? Hogyan érjük el azt, hogy a jövőben hasonló eset ne fordulhasson elő? Ennek egyetlen, bár nem egyszerű eszköze van: a drámaíróknak, színházaknak, kritikusoknak, sőt még a nézőknek is közös nevezőre kell hozniuk elképzeléseiket a vigjáték alapjairól, a a szovjet vígjátéki műfajok fennállásának és fejlődésének néhány alapvető feltételéről.

Például: ahhoz, hogy a vígjátéki hősök kibontakoztathassák tipikus vonásaikat, rendkívüli és szokatlan körülmények közé kell helyezni őket. így születik a vigjáték.- 125 -