Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

Vidám színház

jilag közelállt a vaudeville-hez, elképzelhetjük, milyen segítséget nyújtott az Írónak az efajta bírálat !

Ha a képzőművészetet vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy ott a műfaji felosztást sokkal pontosabban hajtották végre. Életünk egyes eseményeiről karcolatok készülnek, másokról festmények, megint mások arra alkalmasak, hogy fényképen örökítsük meg őket, s végül megint mások, a legáltalánositottabbak, a való élet belső értelmét és eszméit legjobban összegezők, témát nyújtanak a freskók és a monumentális szobrászat számára. S emellett a rajz, karikatúra, illusztráció és az emlékmű egyidőben születnek, s különálló funkciót teljesítve nem zavarják egymást.

Sokkal rosszabb a helyzet a drámairodalomban. Az opera és a könnyű vígjáték elé azonos követelményeket - főleg monumentálisakat szabnak.

A vígjáték, egyéb tulajdonságain kívül, az erkölcsök emlékműve. Shakespere Szentivánéji álmából tudjuk, hogyan szerettek a késői reneszánszban, de hogy a mi korunk hogyan szeret - ezt bizony nehéz lesz a leendő nemzedéknek vigjátékainkból megállapítania.

A világ drámairodalmában rengeteg olyan könynyü és vidám vígjátékkal találkozhatunk, amelyek kizárólag "egyéni eseteket" tárgyalnak, főleg szerelmi intrikákat és emellett kerülő utón eljutnak a

113