Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

Vidám színház

Vigjátékiróinknak nem kell mindjárt a csúcsokkal kezdeniük - elég, ha fokozatosan eljutnak odáig. De ehhez a fokozatos előrehaladáshoz a következőre van szükség: anélkül, hogy elmélyednénk a vígjátéki műfajok elemzésébe, el kell fogadnunk két önálló műfaj létezését:

1. A magasrendü vígjátékot, amelynek jellemzője a nagy téma, a mély gondolat, a finom és tartózkodó humor. Olyan vigjátékfajta ez, amelyben a nevetés dózisát teljesen a szerzőre bizzák. Olyan vigjátékfajta, amely realisztikusan ábrázolja az életet és a hősöket, s fegyvertárában nemcsak nevetést rejteget, hanem könnyeket is - például a meghatottság könnyeit.

Olyan vigjáték ez, amely Osztrovszkij, Turgenyev, Musset stílusában, lirai, hősi, filozófiai jelleggel Íródott.

2. A farce-ot amelynek szintén helye van a szovjet színpadon. Ez a mindennapi életből vett, alapjában realista vigjáték megengedi a túlzást, rendkívül nevetséges és felfrissíti a nézőt. E műfaj eszközei nem alkalmasak az úgynevezett első fokú témák feldolgozására. Minden ilyen kísérletből - márpedig lépten-nyomon találkozhatunk velük - végtelen Ízetlenség sül ki. A jó farce olyan sajátos hőfokot teremt meg a nézőtéren, amelynél egyszerűen tapintatlanság komoly és mély kérdé-110