Akimov, N.: Színház és varázslat - Korszerű színház 65. (Budapest, 1964)

Vidám színház

sekről beszélni. Minden olyan kisérlet, amely arra irányult, hogy magasrendü vigjátéki témából operettet kerekítsen, mint tudjuk, kudarcba fulladt. Ugyanez a kudarc vár mindenkire, aki összekeveri a magasrendü vigjáték és a farce műfaját. S hozzá kell tenni, hogy ez a "keverés" nemcsak a drámaíróknál áll fenn, hanem a kritikusoknál is.

Rendkívül jellemző Skvarkin* színdarabjainak sorsa. E müveket a kritika állandóan ostorozza, a közönség pedig változatlanul szereti. Skvarkin a szovjet farce legjobb mestere és 5 hajlik a szovjet szerzők közül legkevésbé arra, hogy a műfajokat összekeverje. Mi történik Skvarkin darabjainál? Ha figyelmesen követjük a nézők reakcióit, észrevesszük, hogy Skvarkin az első párbeszédnél jelt ad a nézőnek arról, hogy színdarabja mulatságos lesz. Ezt kivétel nélkül minden müvénél láthatjuk. S ez előfeltétele is műfajának, előfeltétele a drámairó és a néző közti játékszabályok kialakulásának. És Skvarkin tartja is magát ehhez. Hősei sok mindent megtehetnek, még öngyilkosságra is vetemedhetnek - ez meg is történik az Éjszakai szemle cimü darabban - s egyike a legmulatságosabb

s Vaszilij Skvarkin /1893- / szovjet vigjátékiró. Legnépszerűbb müve a nálunk is játszott Idegen gyermek. - A ford.

Ill