Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

VI. A hatalmas színház

A darabot tulajdonképpen senkisem rendezte - önmagától rendeződött meg. A színészek ostoba, sőt gyakran, rosszindulatú kérdéseire a költő lakonikus, enyhén ironikus, kitérő és homályos feleleteket adott - ezekre megint a szinészek mondták, hogy ostobák, és azt bizonygatták, hogy iVyspiahski semmit sem ért a színházhoz és gyakorlatilag képtelen volna bármit is elvégezni a színházban. Ugye, érdekes? A szinházi lángelme, aki nem ért a szinházhoz?!! ! ! Nagyon jellemző történetek maradtak meg az emlékezetemben arról, mi minden történt a krakkói szinház kulisszái mögött a Lakodalom próbáin. Az egyik színész odamegy líyspianskihoz és "mélyen tisztelt", meg

Op

"drága" szerzőnek titulálva,a Reymont-féle Komédiásnők korában szokásos vidéki ripacsmódra azt kérdezi tőle, hogyan értse a szerepét? Mire iVyspianskis "Azért szinész ön, hogy megértse, amit játszik." Ennyi elég volt ahhoz, hogy iVyspiahskit dilettánsnak vagy indolensnek tartsák. Pedig válaszában csak azt allitotta, amit a Hamletról irt tanulmányában bőven kifejtett, éspedig, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonit a szinész játékának, mennyi mindent követel tőle és milyen kívánalmakra akarja felkészíteni a nzinészt. Egy másik színésznek pedig, amikor az tanácstalanul állt a színpadon, fogalma se volt, hogyan játsszék és ezt dunnyögte; "Hát mit tegyek, tán álljak ki a rivaldafény elé és szavaljam el a szerepet?" - wyspianski olyasvalamit felelt, hogy igen, az volna még a legjobb. S amikor nekem a Lakodalom ősbemutatójának egyik résztvevője ezt azért mesélte el, hogy megcáfolja vele állításomat, mely szerint Wyspianski mestere volt a rendezésnek és a színpadtechnikának, jóllehet sosem foglalkozott az un. szakrendezéssel - akkor éreztem, hogy ------------------‘Wladyslaw Stanislaw Reymont (1867-1925) első regénye (1896), a szinészek életét festi igen sötét színekkel.- 92 -