Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

VI. A hatalmas színház

hangsúlyt adva az előadás optikai, mint akusztikai ele­meinek: ez volt az egész színházreform kiindulási pontja. Mint már említettem, a Proteszilasz előadására a véletlen adott alkalmat. Amig csak könyvformában léte­zett, nem hirt szólni a legkonokabb szinházi fejekhez. Nem volt másként az 1900-ban kiadott Légió esetében sem. A lengyel monumentális drámának ez az alfája és ómegája, amelyet mintha Mickiewicz, a monumentális dráma elméleté­nek első megalkotója rendelt volna meg, sokáig úgy szere­pelt, mint színpadra alkalmatlan mii. Végülis a színházat elcsábította a bevétel kisértése és elhatározta, hogy hozzászabja saját kicsinységéhez és ezzel - meg is sem­misiti. Wyspianski szinházi korszaka 1901-ben kezdődik, a Lakodalommal. Alig néhány esztendeig tartott a költő uralma, amelyet inkább a nézőtér fogadott el és értett meg, mint a szinpad. Wyspianski életében a krakkói szín­padokon alig néhány drámája került - és nem is ingadozás nélkül - előadásra. A többiek, midőn a jogos büszkeségé­ben megbántott költő eltávolodott a színháztól, a köny­vesboltok kirakataiban jelentek meg. Szerencsére Gebeth­­ner1^' és Tsa ünnepélyesen, szinházi módra jelentették be megjelenésüket: plakátok utján. Hisz tulajdonképp majdnem szinházi bemutatóelőadusok voltak. Az emberek a szinházi pénztár helyett a könyvesboltokban tolongtak, azon nyom­ban szétkapkodták az Akhilleisz, az Akropollsz. a Novem­beri éj. az Odüsszeusz hazatérése, a Sziklák és a Birák még nyomdaiestékszagu, friss példányait - tehát csupa olyan darabét, amelynek szinházi bemutatását Wyspianski már nem élte meg. A premierről szóló tudósításokat kónyv­­birálatok, recenziók helyettesitették. A szinhéz elma­radt Wyspianski mögött, kinek versenykocsiját a Halál­"^'Gustaw Gebethner (1Ö31-190U) az egyik legtekinté­lyesebb lengyel könyvkiadó megalapítója és tulaj­donosa.- 89 -

Next

/
Thumbnails
Contents