Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

I. Néhány gondolat a színház újjászületéséről

NÉHÁNY GONDOLAT A SZÍNHÁZ UJJASZÜLi/TÉSERÖL

I

Előszó a Modem szinpadfestészet kiállításának katalógusához. Varsó 1913«

"A szinház hanyatlóiéiban van..." Többé-kevésbé ehhez hasonló szavakkal kezdődik a legtöbb olyan tanulmány, amelyet szerzője a színházművészet kérdéseinek szentel. A fenti megáilapitással többnyire nagy iskolák és hagyományok alkonyán, uj irányzatok felbukkanása előtt, a rutin és a sablon elleni, s akár az Igazság, akár a Szépség nevében vívott szenvedélyes harcok idején találkozik az ember. Annak idején a klasszikus képletek erŐ3 befolyása alatt álló színház hanyatlását az a romantika pecsételte meg, amely később maga nem birt ellenállni a naturalisták rohamának, kik ugyanabban a vétekben marasztalták el. Ugyanilyen alapelvből indulnak ki ma a szimbolizmus vámszedői, amikor abban az egyre ritkább próbálkozásban,hogy a színpadot a realizmus tanaihoz szabják, az elfajulás és a szinházszerütlenség jegyét vélik felfedezni. De furcsa módon a szinház hanyatlását emlegetik olyan korszakokban is, amikor a szinház éppenséggel majdnem a tetőfokát éri el. Például igy örvend manapság nagy sikernek az a közhely, hogy a színházművészet hanyatlóban van. Kívánatos volna, hogy a szinháztudomány, más szóval az un. "tiszta szinház" kritikája bizonyítsa be végre, mennyi az igazság a modern reformátoroknak ebben az állításában, s hogy vé- 7 -