Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

V. A színpadi rendezés tudománya

adja meg a művészet elméletének és technikájának területén. Abból a feltételezésből indulunk ki, hogy még a legátlagosabb rendező is roppant felelős munkát végez s a mai szinház szervezetében sokkal több joga és hatalma van, mint a szinház többi dolgozóinak, majdnem mindig tagja a szinház vezetőségének, és mindig ö határozza meg a szinház jellegét. És ezen az alapon tudományunkat nem korlátozzuk néhány tapasztalt egyén vezetése alatti, tisztán gyakorlati tevékenységre, hanem kórét a szinháztudományi és dramaturgiai elméletre is kiterjesztjük. A lengyel rendező a maga mindennapos munkájában nem számithat egy un. "irodalmi vezető”, egy "tanácsadó", "referens" vagy (német értelemben vett) "dramaturg" segítségére. Ilyen állások a lengyel színházaknál nincsenek, és ha mégis, akkor jelentéktelen kivétellel hozzá nem értő, színházon kivüli személyek töltik be azokat, akik semmiféle szinháztudományi képzettséggel nem rendelkeznek, és képtelenek történelmi távlatokban tájékozódni a dráma technikájának területén. Tehát a rendezőnek sajátmagának kell dramaturgiailag feldolgozni az általa színpadra vitt müveket. S tán jobb is igy. Mert a szinház "civiljeivel" való gyér együttműködés általában igen siralmas eredménnyel jár. kgyuttal az a célunk, hogy véget vessünk a színháznál tevékenykedő irodalmárok képzetlenségének, mégpedig oly módon, hogy helyükre vagy irodalmi érdeklődésű és irodalmi műveltségű "szinházi embereket", vagy pedig olyan irodalmi "eredetű" egyéneket ültetünk, akiket bőséges és alapos szinházi kiképzésben részesítünk. Tanintézetünk végzőseiből rendezők és dramaturgok (irodalmi vezetők) lesznek egyszemélyben.

Hallgatóink tanulmányaik kezdetétől fogva a díszlettervezőkkel szorosan együttműködve dolgoznak s be vannak avatva a szinpadi tervezés, valamint a színpadtechnika minden rejtelmébe. Másfelől az iparművészeti és fes- 72 -