Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

IV. A burzsoá színház csődje

A Bogusiawski-szinház műsora a varsói nézők ezreit irányította a szinházak felé« Az éppen csak tengődő varsói színházak mind a mai napig ennek a hagyatéknak a maradványaiból élnek. A nézők száma azonban napról napra csökken. Mégpedig nem is csak az egyre romló gazdasági helyzet folytán, hanem alapjában azért, mert ezek a szinházak nem nyugtatják meg fő fogyasztójukat, azzal etetik, ami éppen jön, s ő ezt látja és nem hagyja magát becsapni. Ezen aztán nem segítenek sem a kedvezményes jegyek, sem a leszállított áru bérletek - a munkás nem jár színházba mert az unalmas előadások sem gondolatokat, sem érzéseket nem nyújtanak neki. S ugyanez oknál fogva - minthogy a színházban semmi érdekeset sem kap - az értelmiség sem jár oda már.

S vajon nem jellemző-e az a tény, hogy éppen abban az időpontban, amikor a Bogusiawski-szinház elértq művészi és anyagi sikereinek tetőfokát, amikor megelőzött minden más lengyel színházat és hire ment külföldön is, amikor már sikerűit nagyszámú munkásközönséget szoktatni a falai közé, nem is szólva a dolgozó értelmiségről - vajon nem jellemző-e, hogy éppen akkor, amikor ez a szinház nevelő tevékenysége során már készen állt egy nagy és felelős társadalmi funkció betöltésére, akkor merő rosszindulatból bezárták kapuit, hiába tiltakoztak a legkiválóbb lengyel művészek és a munkásszervezetek.

Egyszóval, annak okát, hogy a nézők visszahúzódnak a szinháztól, nem láthatjuk kizárólag a gazdasági helyzetben, az alapvető hibát a színházaknak meg kell látniuk önmagukban: abban, hogy nem veszik tudomásul vagy nem akarják tudomásul venni az uj közönség széles tömegeinek kívánságait, szükségleteit és érdeklődését.

2. A háború előtti tipusu szinházi vállalkozók még nem birtak beletörődni abba, hogy a régi kasszadarabok- 66 -