Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

IV. A burzsoá színház csődje

elveszítették vonzóerejüket és ma már nem találnak fo­gyasztókra. Még mindig él az a meggyőződés, hogy a bohó­zat és a könnyű vígjáték nagyobb sikerre tarthat számot, mint egy súlyos dráma. A valóság ennek pont a fordított­ja. Ma a legnagyobb sikerrel az erkölcsi és társadalmi tartalmú drámák, akár éppen az Időszerű szenzációkra épült melodrámák dicsekedhetnek. Hégóta egyik legnépsze­rűbb szerző Bemard Shaw: az ő műveiből azért lesz kasz­­szasiker, mert előadásukon a néző kénytelen gondolkodni. A gondolat nélküli francia bulvárbohózatok viszont úgy­szólván már teljesen kimentek a divatból. Ezt a terme­lést Párizs a minimálisra csökkentette, s helyébe lép Pagnol meg Bourdet^* szatirikus vigjátéka, amely már semmiben sem emlékeztet Fiers és Caillavet'* * cinikus szalonkomédiáira és a háború előtti bohózathoz sincs semmi köze. Hasonló izlésváltozás tapasztalható a könnyű szín­padi muzsika területén is, amelyből az idő múlása számos ostobaságot kiszűrt s helyűkbe érdekes tartalmat, uj, szociális jellegű formát állított. S a sikertelenség okát ismét nem szabad kizárólag a gazdasági válságban keresni olyankor, amikor a közönség­nek poshadt ócskaságokat próbálnak beadni. Végre is bele kell nyugodni, hogy a mi korunk a művészeti termelés is­mert válfajait a történelem szemétdombjára vetette s e hulladékok felujitásán&k mindennemű kísérlete csak roman­tikus és hálátlan próbálkozás. A színházzal kapcsolatban a mozi és a rádió kon­­kurrenciájárói nem is érdemes beszélni, mert a társadalmi ^‘Edouard Bourdet (1887-19^-5) francia drámairó. ^'Robert de Fiers (1872-1927) és Armand de Caillavet (1869-1915) francia vigjátékiró társszerzők.- 67 -

Next

/
Thumbnails
Contents