Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

IV. A burzsoá színház csődje

ségbŐl és a proletariátusból áll. Ami az utóbb említett osztályt illeti, amely csak nemrégen jár a szinházba, a vélemények megoszlanak. Igaz, hogy a proletárnak - mint végeredményben minden embernek - előbb munkára és kenyérre van szüksége és csak ezután érdeklődhet a társadalmi felépítmény, a kultúra és a művészet iránt; az is igaz, hogy az éhező és hajléktalan ember nem fog gondtalanul kacagni egy fényesen kivilágított teremben, egy sorban az elegáns nézőkkel, még akkor sem, ha ingyen bemehetne oda; ezeken az állapotokon azonban a színház nem tud változtatni. A szinház csak hirdeti a változás szükségét és a maga eszközeivel harcolhat érte. Mindez igy van, de az is tény, hogy a legrosszabb gazdasági helyzetben is (és hány ilyen volt már a háború kitörése ôta! ) a munkások mindannyiszor teljesen megtöltötték a polgári színházak nézőterét, valahányszor olyeui darabok mentek, amelyek a munkást érdekelhették. Világos, hogy a mi körülményeink közt nem hozhatjuk fel példának a szovjet színházakat, amelyek naponta teljesen megtelne« mnnkásnezokkel; nem beszélek a berlini Volksbühnéről sem, amelyet úgyszólván kizárólag a munkásszervezetek tartanak lenn, a saját költségükön - én a varsói Boguslawski-szinházra gondolok, amely közvetlen kapcsolatot létesített a munkásnézőkkel, megnyerte magának és saját létalapjává tette őket. Ideológiai értelemben ez proletárszinház volt, jóllehet repertoárját olyan müvekből állította össze, mint Micinskl Knyáz Potyomkin.ia. Wyspianski Akhilleusza. Zeromski^0, Rózsája. Krasinski Istentelen sziniátéka. Gogol, Schiller és Shakespeare müvei... A válogatott irodalmi müvek olcsó könyvtárát az a szinház közérthető, teljesen uj, s ezért a mai nézőnek könnyen hozzáférhető formában adta.

Stefan Zeromski (1864—1925) kiváló realista, haladó polgári lengyel iró.- 65 -