Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

IV. A burzsoá színház csődje

tálában kénytelen fogyasztóival együtt gondolkozni a problémákon, az ő szemükkel kell néznie és közönséges, mindennapi, nem pedig ünnepi fénnyel kell megvilágítania

a dolgokat, .tízért a modem szinház problémáját sem lehet elválasztani azoknak a problémáknak a körétől, amelyek mindennapi gondjaink és érdeklődésünk tárgyai. S ezért a modern szinház helyzetét csakis abból a szempontból tudjuk felmérni, amelyből a gazdasági világválságot vagy a minden korábbit meghaladó munkanélküliséget nézzük.

Mostanában egyre több szó esik a szinház válságáról, sőt - a csődjéről is. A "bonton"-hoz hozzátartozik, hogy lenézően nyilatkozzunk à színházról és szembeállítsuk a mozival, a rádióval, a hanglemezzel. Ezek igen felületes és elsietett megállapitások. A színháznak azt vetik a szemére, hogy igen kevéssé mozgékony - ellentétben a gépesített művészet uj ágaival. Egyébként ezúttal is nyomban előbujnak ugyanazok a hibák, ugyanaz a maradiség, ugyanazok a közhelyek és vállveregetések, amelyekkel a szóban forgó művészeti ág fogyasztóit illetik.

A színházat ellenfelei egy rég letűnt korszak csökevényének nevezik, amikor azonban közeli kimúlását vagy krónikus válság okozta szánalmas tengődését jósolgatják, megfeledkeznek arról, hogy pontosan ugyanilyen válság mutatkozik már az emberi termelés minden ágazatában - nemcsak a művészetben, és hogy a szinház csődjéről csak az egész polgári kultúrának s a kultúrát legerősebben kifejezésre juttató egész társadalmi rendszernek felbomlásával, csődjével kapcsolatban lehet szó.

Mégis, a mostani szinházi válság lényege homályos marad előttünk, ha a szóban forgó jelenségeket, amelyeket látszólag a legfrissebb fordulatok idéztek elő, nem vezetjük vissza a világháborút közvetlenül megelőző korszakra. A háború előtt szintén sokat beszéltek e. szinház csődjéről. A naturalizmus, amely a szocialista ideológia- 44 -%