Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

II. A rendezőképzés

móniáját. A lengyel szinpad nemcsak hogy nem teljesiti az európai művészet iránti kötelességét, de a hazai művészetnek is adósa marad. S ez megbosszulja magát a szinház művészein épp úgy, mint a nézőkön, Ez az oka a tespedésnek és az elsekélyesedésnek.

Lengyelországban az eklektikus szinház, mégpedig annak legrosszabb fajtája lett úrrá.

Ha tekintetbe veszem a lengyel szinházak anyagi és kulturális helyzetét, nagyon nehéz elvi alapon megbélyegeznem eklekticizmusukat - mindenekelőtt a műsorpolitikai eklekticizmust.

Működésének háromnegyed részében mindig dicséretre méltó lesz Reinhardt eklektikus színháza - ő a tisztán szinházi értékek után kutatva, állandóan kísérletezik az egész világ drámai alkotásainak legkülönbözőbo területein, kezdve a pantomimtől egészen a moralitásokig és misztériumdrámákig, miközben a lehetőséghez képest fenntartja a múlt és a jelen művészete közti egyensúlyt, és minden előadásán érvényesíti a modem, sőt éppen a legradikálisabb igényeket. Boldogak lehetnénk, ha Lengyelországban legalább ilyen tipusu szinház működnék. Igen nagy jelentősége volna ennek a mi szinházi kultúráink és általában művészeti kultúránk szempontjából.

Minthogy azonban még nem engedhetünk meg magunknak egy olyan színházat, amely a színházművészet egy bizonyos területét szolgálja csupán,egyelőre a mi eklektikus színházunkat kell tökéletesítenünk, megreformálnunk. Arra kell törekednünk, hogy színházunk valóban a szinpadi és drámai alkotásnak, mégpedig a réginek épp úgy, mint a modernnek, hatalmas területét ölelje fel.

Nem gondolok itt valamiféle szinházi egyetemre vagy múzeumra. Ellenkezőleg, egy ilyen színháznak csakis az egykorú és a még homályos jövőbeli élet jegyében kell hatnia. Állandó és hallatlanul érzékeny evolúció állapo- 30 -/