Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

II. A rendezőképzés

megeknek szánt monumentális, avagy csak a beavatottaknak feltáruló szinház -, ez a lélek-szinház, ez a költészetszinház, ez az ünnepi szinház megszerzi magának ugyanazt az erőt, amelyet az anyag szinháza, a mindennapiság színháza birt, akkor majd akadálytalanul együttlétezhet ezzel az antitézisével, ismétlem: együttlétezhet, mert azt már nem hiszem, hogy a szinházi élet valamennyi szükségletét képes volna kielégíteni, hogy a mai nézőközönség minden kívánságának eleget tehetne.

A szinház világtörténete arra tanit, hogy a színjátéknak végtelen sok válfaja létezik. A mi korunk azonban nem mutatja meg ezt a gazdagságot, legalábbis nem a gyakorlatban - az elméletben ugyanis találkozhatunk bizonyos újfajta színházak gondolatával, amelyek annyira eltérnek a bevezetett típustól és egymástól is annyira különböznek, hogy aligha képzelhető olyan fejlődés, amelyben ezek a törekvések valóra válnának a meglevő szinház romjain vagy amelynek során ebből a széditő káoszból a holnapi nap vagy egy távolabbi jövő egyedül létező szinháztipusa bontakozhatna ki. Inkább arra kell számitanunk, hogy rövid időn belül a mai szinház differenciálódásának kell bekövetkeznie: számos, a nézőközönség műveltségi fokának vagy lelki szükségleteinek megfelelő színházra válik szét. Es remélhetőleg nemsokára végleg meggyőződünk róla, hogy nem lehet a köznapi müvek szinháiának műsorába a nézők különleges magábaszállását és felkészülését megkövetelő olyan müveket iktatni, mint például a Samuel Zborowski. a Szabadulás vagy az Akropolisz.^ * Most bontakozik ki a lengyel monumentális szinház, amelynek megvan a maga sajátos architektúrája és a maga külön szinészgárdája, és csupán bizonyos évszakokban tart előadást. Mellette létezni fog a mindennapos szinház, akár mint a szórakozást, kikapcsolódást szolgáló vigjátékazinház, vagy akár mint Shakespeare-nél, hogy "tükröt tartson mintegy a termé-------C---------- /

^'Wyspianski darabja.- 26 -