Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

I. Néhány gondolat a színház újjászületéséről

szére" és feltámasztja a középkori moralitás-szinjátékot. Csakhogy ezek a vállalkozások nem mentesek az üzletszerűségtől, amely minden európai szinházat megfertőzött. Az ellenkező póluson találhatók azok a kisérletek, hogy monumentális népi jeleneteket, proletárünnepeket rendezzenek, ezt Romain Rolland és Eugène Morei kezdeményezte. A monumentális szinházeszmény a jelek szerint nagy jövőnek néz elébe; egyelőre azt köszönhetjük neki, hogy ráfordította figyelmünket a tegnapi "realizmus” együgyű és rut mivoltára1, költői szóval hivott szárnyalni s ennek köszönjük, hogy le bírtuk rázni az unalmat és a közönyt s a lehetőségek keretén belül reformot hajthattunk végre. Nem nyugodhatunk azonban bele abba, hogy a monumentális szinház, az ünnepélyes szinház, a kamaraelőadások mindennapos szükségletét is kielégítheti. Mindennap szaporodnak az egyre újabb színházi formák s a régihez egyre újabb nézőközönség csatlakozik. A music-hall előadások mostani népszerűsége, a revü, az operett, a bohózat, a lélektani dráma divatja felett nem szabad napirendre térnünk. Az angol és a francia szinház mai helyzete sok megfontolásra ad okot és szörnyen hajlamossá tesz a peszszimizmusra. Az európai színházi világ mai életének mindezek a jelenségei sajnos nem alkalmasak arra, hogy a reformátorokat saját racionalista mivoltukról meggyőzzék.

Tegyük most félre egy pillanatra a múlt és a jövő eszményeivel való mindennemű összehasonlitást és vegyük szemügyre az európai szinházat fejlődésének mostani stá-Q

diumában. A meiningeniek történelmi realizmusának bukása után, az un. "szabad színpadok" felszámolása után, a szinház a színdaraboktól való függetlenedésnek és saját

9*11. György szász-meiningeni herceg (1826-1914) olyan, Európa—szerte Ismert színhazat szervezett, amelynek újítói törekvései elsősorban a díszletek és a jelmezek aprólékos korhüségében nyilvánultak meg.- 15 -