Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

VII. A "Halka"

Q

ku8 elnevezése szerint az un. "vampuká"-knak7* a megszilárdításához. Ilyen esetekben a rendező rendszerint lemond a maga egyébként is igen szerény előjogáról, hogy átvegye a karmester szerepét, ennek pedig egyesegyedül csak a lehető legjobb zenei előadásra lévén gondja, a kvartett, kvintett, szextett, szeptett vagy oktett előadóit magával szemközt, egysorban, lehetőleg a zenekari árokhoz közel, rögtön a rivaldalámpák előtt állitja fel és azt tanácsolja az énekeseknek, hogy az ének egész tartama alatt maradjanak éllóhelyzetben, teljesen mozdulatlanul, halotti arckifejezéssel és semmiképp se próbálják bárhogy is egyéniteni a maguk szólamát, legalább is ebben a helyzetben nem. A régi operákban ugyanis - állitja egy afféle "schlechter Mensch, aber guter Musikant"^* - csak a recitativókat és a "jeleneteket" játszották el, ezzel szemben az áriákat, cavatinákat, cantilenákat és a szólóegyütteseket egyszerűen csak énekelni kellett, semmi többet. Tegyük hozzá, hogy az effajta drémaiatlan és szinpadszerütlen beállításra nem egyszer maguk a zeneszerzők és szövegíróik is hajlamosak. A szövegíró ugyanis csak a szóbeli alapzatot adja meg, amely egy többszólamú ének tartalmává válik és megőrzi valamennyi szólam részére ugyanazt a strófabeosztást és ugyanazokat a rimeket, ami a homofon stilusban magától értetődik. Bzt az anyagot a zeneszerző szabadon, saját igényelnek megfelelően alakítja át, rendszerint nem sokat törődve a szöveg lélektani motiválásával, de gyakran még a hibátlan versformával,sőt--------a----------7*Egy 1908-ban Oroszországban bemutatott, Vampuka cimii operaparódia óta igy nevezik a hangzatos, de zagyva színpadi sablonokat.

■^‘Clemens Brentano (1778-1842) német költő Ponce de Leon clmü vigjátékából "származó", végső formájában"^ iné által idézett mondás - "Gute Leute und schlechte Musikanten (jó emberek és rossz zenészek) - tréfás megfordítása: "rossz ember, de jó "zenész".- 117 -