Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)
VI. A hatalmas színház
amit csak. megérintett, amire csak szemét vetette, színházzá lett, számára a szinház volt életének egyedüli közege, annak deszkáin oldotta meg legszemélyesebb problémáit s ezek mindig a nép problémái voltak. Graig mércéiét magasabbra emelte. A szinházreform magnus parense^* csupán az irodalom által cserbenhagyott, a zabolátlan színészek által demoralizált és önmagát szinte festő-tárlat formájában megmenteni kívánó színházzal való szembeállítás végett alkotta meg a "tiszta szinház" fogalmát, az önjogu szinbázét, a saját esztétikájával és saját mesterségével rendelkező szinbázét, amelyben az irodalomnak nincs több joga, mint a színésznek, a szinész pedig pontosan ugyanolyan eleme a színházművészetnek, mint a díszlet, és amelynek egyetlen alkotója és parancsolója a teljes színháztudományba beavatott, annak minden mesterségét ismerő "szinházmüvész". A szinháztörténet csupán gyenge példákkal bizonyltja ilyen kivételes egyéniségek létezését. A színpadi "mindenhez értés" tehetsége megvolt talán a görög szinház és a középkori keresztény vallásos játékok alkotóiban, de Shakespeare, Molière és Wagner, végül pedig ami Bogusiawskink.eza színházi téren általános ismeretekkel rendelkező ember, nem voltak craigi értelemben vett és a Wyspianskiéhoz fogható színvonalú "szinházmüvészek". Wyspianski a "küzdő színháznak", a politikai színháznak volt az előhírnöke, megelőzte Piscator színházát és mindazokat a törekvéseket, amelyek Európában a szociális szinház megteremtésére irányultak. Az Ősöknek is volt politikai mondanivalója, meg a Kordiannak és az Istentelen színjátéknak is, de a mondanivaló még soha ilyen mértékben nem jelentkezett, soha ilyen hangosan és nyíltam ^5*Nagy szülőatyja, (latinul)- 107 -