Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

VI. A hatalmas színház

nem szólt a nemzethez, mint a Lakodalomban, vagy a Szabadulásban. Wyspiahski azért jött, hogy "lecsapjon a pöröllyel": hogy megteremtse az uj színházat. Ez a szinház, amelyet ő, mint művész, annyira szeretett, érdekességgel és értelemmel számára csak annyiban birt, amennyiben az agitáció és a tiltakozás eszköze, vagy a lelkiismeret itélőszéke volt. A színészeknek ezt a programot kellett végrehajtaniuk. Boldogak lehetnénk, ha a küzdő szinház mai eszméjének volna ilyen bajnoka.

Wyspianski volt a lengyel Monumentális Szinház első alkotója. Ő hajtotta végre annak a Mickiewicznek a végrendeletét, aki az ilyenfajta szinház gondolatának szülőatyja volt. A szláv irodalomról tartott előadásainak XVI. leckéjében Mickiewicz ezt mondja: "A dráma, e szó legmagasztosabb és legtágabb értelmében, magába kell hogy foglalja' az igazi nemzeti költészet valamennyi elemét, mint ahogyan a nemzet politikai épülete a nemzet minden politikai törekvésének képét kell hogy mutassa^.. A szláv dráma legyen lirai és idézze fel bennünk a paraszténekek hangjainak báját... s ennek során vigyen minket egy földöntúli világba... Hogy nemzeti drámát alkothassunk, ahhoz át kell futnunk a költészet egész területét - a dalocskától az eposzig, a legéletbevágóbb érzésekre és fogalmakra apellálva és egyazon ütéssel pendítve meg a nemzet kebelében az összes, különböző hangú, de egyaránt rezonáló húrokat". Ennek a drámának természetfölötti a világa - mondja a továbbiakban Mickiewicz - és ezért meg kell felelnie "nemcsak a köznép költői elképzelésének, hanem a mi korunk által elért fogalomnak is; a szláv drámának e föld színpadán fel kell vetnie mindazt a feladatot, amely a szlávságot megrázza, és nagy jóslattal kell végződnie". Mickiewicz, amikor ezeket mondta, az Ősökre és az Istentelen szin.iátékra gondolt. S milyen könnyű minekünk Wyspianski drámáira gondolnunk, amikor ma olvassuk e szavakat!- 108 -