Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)
VI. A hatalmas színház
toreszk és érzelmes képecskék sorozatát kapjuk. Az Akropolisz. amelyet a waweli építkezés pontos lemásolásával szorítottak be a krakkói színház skatulyájába, valamiféle értelmetlenül allegorikus krakkói képeslevelezőlappá lett. Stb., stb... A vállalkozók azért panaszkodnak, hogy «Ÿyspianski darabjai nem fizetődnek ki. A színészek azért, hogy nem eléggé mutatósak. A varsói közönség azért, hogy túlságosan krakkói jellegűek, másutt azért, hogy szimbolikájuk érthetetlen. Mi, akik a mai lengyel színház dolgozói vagyunk, azé a színházé, amely - ne is áltassuk magunkat mással - semmiféle társadalmi célt sem tűz ki maga elé, meg kell jegyezzük: ennek a színháznak számos vétke közé tartozik az is, hogy Wyspiahskiban nem ismerte fel saját nagy nevelőjét. Nem ismerte fel benne sem a világ egyik - jegyezzük meg - SZÍNHÁZMŰVÉSZÉT, sem a KÜZDŐ SZÍNHÁZ előfutárát, sem pedig a lengyel MONUMENTÁLIS SZÍNHÁZ első építőjét. Wyspianski "szimházmüvész" volt. Hogy ez mit jelent? Azt jelenti, hogy ő nem egyszerűen párbeszédes formájú, drámának nevezett müveket alkotó iró volt; azt jelenti, hogy nem mások müveihez szinpadterveket készítő díszlettervező volt; azt jelenti, hogy nem szcenirozó vagy rendező volt, aki a dramaturgiai gondolatot az általa komponált s a költő alkotását gyakran átalakító vagy megsemmisítő formában testesíti meg; azt jelenti, hogy nem volt ő a színháznak sem igazgatója, sem vezetője, aki megadja a színház művészi és társadalmi (legtöbbször persze sem művészi, sem társadalmi) arculatát. Azt jelenti, hogy drámai költő, festő, szobrász és tervező, szcenirozó és rendező, a szinház művészi vezetője és eszmei irányitója volt, mind egyszemélyben, kitanulta az egész színházi mesterséget és értett a hozzája tartozó valamennyi szakmához, a színházért, csak a színházra gondolva élt, s 106 -