Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

VI. A hatalmas színház

Wyspiahski haragja azonban mégsem gyengítette alkotó képességét. Magányosságában írja meg a II. Legendát, a Sziklát, az Odíisszeusz hazatérését, a Bírákat és a Zsigmond Ágostot, és egy sereg olyan drámának a -vázlatát késziti el, amelyeket mér nem tud befejezni; szcenirozási útkereséseivel megtanít minket, mivé válhatnék a lengyel színház, ha sikerülne kiragadni a bitorlók kezéből; ismeretlen és elfelejtett repertoárt ás elő s az a szándéka, hogy e darabokat a Hamlet, a Cid és az Ősok mintájára újra átgondolja és számunkra érthetőbb formában mutatja be; Krakkót és a Wawelt nemcsak mint drámai és dekorációs motívumokat vezeti be a színházba, hanem magát Krakkót és a Wawelt teszi színpaddá; szcenirozza a krakkói népszokásokat, színházi módra komponál berendezéseket és színes ablakokat - lángoló szinházszenvedélyétől minden színházzá lesz, azzá a színházzá,amely őt eltaszitotta magától. Visszavonult és megmutatta az utat azoknak a keveseknek, akik rászánták magukat, hogy járjanak rajta, amikor még az egyetlen, de honfitársaink jóságos keze által buktatókkal gondosan telerakott ut volt.

Wyspianski drémsát nem játsszák sokszor a lengyel színházak. Mindaz, amit a költő halála után, tehát annyit vitatott, és mint láttuk, oly fontos közreműködése nélkül mutattak be, kevés kivétellel a lengyel színpadokat Wyspianski kora előtt megkötő sablonokhoz kapcsolódott. A Légiót vagy operaszerüen, vagy a festészeti hatások olyan kétes értékű özönével adták, hogy ennek a patetikus építészetet, teljes egészében drámai vonalú megoldást, valamint a csoportoknak és egyes alakoknak szobrászi kompozícióját követelő drámának veszendőbe ment minden monumentalitása. Lengyel színháznak sohasem sikerült teljesértéküen bemutatni a Novemberi é;it. A drámában és a zenei közjátékokban szereplő három világ elkülönítéséhez szükséges misztikus, emeletes színpad helyett ismét pit- 105 -