Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

VI. A hatalmas színház

színpadi előadására. Ö másféle színházra gondolt: egy "óriás-szinházra", amely képes lesz átfogni az ő képzeletének egész nagyságát. Talán az a szinház lett volna ez, amelyet a Wawel lejtőjére terveztek? Ebben a színházban az ősöket bizonyára más formában oldotta volna meg. Egyelőre azonban csak a Szabadulás előjátékáról volt szó, emez pedig elférhetett "egy olyan helyen, amely elegendő széles ahhoz, hogy magába zárja a lengyel gondolatot", vagyis egy "keresztben-hosszábban húsz lépésnyi" színpadon.

A Merész Boleszláv után, mint semmiségtől felbőszült Akhilleusz, Wyspianski elfordul a krakkói színháztól. Úgy látszik, megsértették. Úgy látszik, a szxnigazgató, attól félve, hogy megint rákényszeritik Wyspianski müvének, ezúttal a frissen kiadott és az ő véleménye szerint színpadra nem alkalmas, semmi sikerrel sem kecsegtető Akropolisznak az előadására, eleve kijelentette, hogy ezt előadni nem fogja. Ekkor Wyspianski, akinek pedig nem volt szándékában meghátrálni, felbőszült, minden müvét, még a Lakodalmat is visszavette a krakkói színháztól, és magányosságában, egész sereg uj drámát Írva, másokét szcenirozva, kezdett hozzákészülni, hogy megbékéljen az általa annyira kedvelt, pedig hálátlan szinház igazgatóságával. És egyszerre egy másik csapás. A városi tanácsba jelöltetné magát, de jelöltségét csak két szavazat támogatja: a konzervatív Ulanowski és a szocialista Ignacy Daszynski voksa. A "kezitcsókolomok" városa félt

7Jl

tódéját arra a varázslóra bizni, akinek pedig a Wawelt^* köszönhette, és aki az életéből még hátralevő rövid idő alatt olyan magasságba emelte volna, amelyet nemcsak Lengyelországban, hanem Európában sem ért még el senki.

—vi---------ti. A Wawel újfajta drámai költészetét.- 104 -