Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

VI. A hatalmas színház

lyet az utóbbinak bemutatása előtt a nézőközönségnek természetesen meg kell ismernie, s ezért kihagyta mindazt, amire neki nem volt szüksége: tehát az Ősök wilnói^’ részének egész egocentrikus részét, sokat a misztikus és a politikai részletekből, amelyek pedig nélkülözhetetlenek a gigászi költemény eszmei mondanivalójához és felépítéséhez. Ezt az átdolgozást Wyspianski majdhogynem saját alkotásának tekintette s talán ezért tette közzé mindenféle dramaturgiai és rendezői utasításokkal bőven ellátott szövegkönyv formájában. Az Ősök e feldolgozása, jóllehet rövid, befejezett és önmagukban lezárt egészekként megkomponált jelenetek sorozata, semmiben sem emlékeztet az Akhillei8z, az Akronoilsz vagy a Novemberi éj monumentális technikájára. Távol áll továbbá a Hamletnek eredeti színpadi konstrukcióként szcenirozott ama monumentális felfogásától is, amelynek ötletét a shakespeare- i színház építészete, a krakkói bábszínház és a Wawel sugallta Wyspianskin&k. 8 ami még különösebb, a költő egyáltalán nem alkalmazta benne a jövő szláv színházénak általa oly jól ismert látomását, azt a háromsiku színházat, amelynek formáját Mickiewicz a nagy kőitől alkotások egyedüli alkalmas formájaként jelölte meg Szláv irodalmi előadásaiban. Wyspianski az Ősöket a krakkói színpad szerény kamara méreteihez szabta, alkalmazta.

Ebből a tényből igy kell következtetnünk: Wyspianski tudta, hogy a krakkói színpad nem alkalmas olyan monumentális müvek bemutatására, mint a Légió, az Akhillelsz. az Akropolisz vagy a Novemberi é.i. Ezért nem is próbálta ezeket bemutattatni, hanem egyelőre csak olvasásra szánta valamennyit. Már halálos betegen is csak nehezen és kelletlenül adta meg Solskinak az engedélyt a Novemberi é.1

^*Az ősök Wilnóban irt (második és negyedik) része.- 103 -