Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)
VI. A hallgatás és a monológ
ban véve tisztán lelki vagy szellemi folyamat. Minden emberi cselekvés azonban egységes pszichofizikai folyamat,amely külsőleg izommozgásokban tükröződik; ezért ez a "tisztán pszichikai cselekvés" is elszakithatatlan egységben áll testi, izommunkában kifejeződő oldalával. Bármennyire szellemi, szubjektiv is a gondolkodás-megfontolás folyamata, mindig megvan a maga testi oldala is és nem lehet meg e testi oldal nélkül. Először is azért nem, mert mindig konkrét,élő, testileg létező ember gondolkodik, másodszor azért, mert mindig konkrét, fizikailag anyagi környezetben gondolkodik és harmadszor azért, mert végső soron az ember mindig azzal a céllal gondolkodik, hogy megváltoztasson valamit a külvilágban. A szinész speciális és szakmai jellegű érdeklődése a gondolkodás folyamatának testi oldala iránt természetesen nem zárja ki, hogy a szinész számára, mint minden ember számára a szellemi munkában mindenekelőtt annak tartalma, értelme, lelki, szellemi oldala legyen a fontos. A gondolkodás mindig annak a következménye, hogy a felmerült (vagy felmerülni látszó vagy felmerüléssel fenyegető) körülmény nem felel meg a gondolkodó képzeteinek erről a körülményről (esetleg nem eléggé felel meg nekik, azzal fenyeget, hogy nem felel meg nekik, úgy látszik, hogy nem felel meg nekik stb.). Az ember ezért gondolkodás közben mindig valamilyen problémát old meg;a probléma pedig az illető ember érdekeinek az adott pillanatban kialakult viszonya a felmerült (valóságos, lehetséges, feltételezett, látszólagos stb.) körülményekkel. Ezeknek az érdekeknek és körülményeknek tartalma nyilván végtelenül különbözhet egymástól (a tudomány mai színvonalának "körülményeitől" és az objektiv igazság megismerésének "érdekeitől" kezdve egészen a primitiven hétköznapi "körülményekig" és a durván egoista "érdekekig"). A probléma konkrét tartalmától, az érdekektől és a körülményektől- 87 -I
