Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

VI. A hallgatás és a monológ

most elvonatkoztatunk, mert az összpontosított gondolkodás cselekvési logikájának legáltalánosabb megkülönböztető vonásait vizsgáljuk.

A gondolkodás, mint a cselekvések logikájának külön esete, (fajtája, tipusa) magában foglalja az értékelést,az alkalmazkodást és a ráhatást. Amikor azonban a cselekvések logikájának ezt a sajátszerü válfaját vizsgáljuk, a viselkedés mindhárom fokozata sajátos jelleget ölt mind pszichikai tartalma, mind pedig külső, izommunkában kifejeződő, testileg érzékelhető szempontból.

Külső inger értékelése nélkül nem kezdődhet meg a gondolkodás folyamata. A továbbiakban azonban a gondolatra való koncentrálás fokától függően a gondolkodás többé-kevésbé elszakadhat a közvetlenül környező külvilágtól és akkor a környezetben beállt változások hatására születő értékelés, alkalmazkodás és ráhatás olyan cselekvés lesz, amely párhuzamosan fut akoncentrált gondolkodás logikájával vagy beleékelődik, de nem tartozik bele ennek a logikának a körébe.

Ebbe a logikába más jellegű, más tipusu értékelés tartozik: a képzeletben vagy az emlé - kezetben felmerülő képzetek értékelése.

"Gondolkodni csak ismerős tárgyakról és ismerős saját-2

Ságokról vagy körülményekről lehet" * - irta Szecsenov. Az újat, az ismeretlent, az érthetetlent csak úgy lehet ismerőssé, érthetővé átalakítani, ha a már ismertet, már megértettet használjuk fel. így például a legújabb, a legeredetibb gondolat megformálásához, kifejezéséhez, lerögzitéséhez is a megfelelő ismerős szavakat kell kiválogatni és az ismert nyelvtani szabályokat kell felhasználni; hogy uj szakkifejezést vezessünk be, előbb elfogadott, közérthető szakkifejezésekkel kell megmagyaráznunk.

J.M. Szecsenov: Vál. filozófiai és pszihológiai müvek. 1947. 599. o. (oroszul)- 88 -