Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)
V. A szóbeli ráhatás módjai
\ láncszemének legközelebbi, konkrét céljára. Ha a szereplő nem egyszerűen csak "elmeséli ezt meg azt" és nem általában "elmondja azt meg azt", hanem konkrétan magyaráz, világos, hogy megértik; ha parancsol, világos, hogy engedelmeskednek neki; ha tájékozódik valaniről, tudásra tesz szert stb. "A szinpadon inti nziv munkát kap a szem, a fül, mind az öt érzékszerv - irta Sztanyiszlavszkij. Ha hallgatunk, akkor hallgassunk és halljunk. Ha szagolunk, akkor szagoljunk is. Ha nézünk, akkor nézzünk és lássunk, nem elég, ha tekintetünk átsiklik, végigsimit a tárgyon, anélkül, hogy megkapaszkodna benne. Fogainkat szinte bele kell mélyeszteni a tárgyba". * Nos, a szóbeli cselekvésnek ezt az intenzivitását az segiti elő, ha minden esetben pontosan érzékel jük,hogy melyik egyszerű szóbeli cselekvés az uralkodó. Sztanyiszlavszkij szavait némileg átalakitva, azt mondhatjuk: ha már kérdünk, akkor kérdezzünk, tudakozódjunk; ha magyarázunk, akkor magyarézzunk; ha meglepünk, akkor lepjünk meg, ne pedig csak úgy "beszéljünk" anélkül, hosy tudnók szavaink konkrét rendeltetését, csak partnerünk hallására hassunk, ahelyett, hogy "fogainkkal kapaszkodtunk volna bele" tudatába. Ily módon az egyszerű szóbeli cselekvések helyes alkalmazása hozzásegíthet, hogy világosan, meghatározott hatással épitsük fel a szerepben való viselkedés rajzát. Az Othello rendezőpéldányában Sztanyiszlavszkij úgy ápiti fel a cselekvések vázlatát, hogy gyakran éppen a ráhatás módjaira mutat rá, s hangsúlyozza, hogy a szerep egy bizonyos helyén, ezt és nem amazt a módot kell alkalmazni. Sztanyiszlavszkij ilyen igékkel határozza meg: Brabantió bebizonyítja (61.oldal); Othello meggyőzi (61. oldal) ; Brabantió könyörög, a Doge rábeszéli (95. oldal); Othello K. Sz. Sztanyiszlavszkij: Összes Müvei, 2. köt.1954. 275. o. (oroszul)- 76 -