Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

V. A szóbeli ráhatás módjai

A cselekvés ilyenkor az ember létérdekeit fejezi ki. Ebben az esetben a ráhatás módja is világos, meghatározott lesz.

Ebből látszólag az az általános következtetés vonható le, hogy minél aktivabb a szóbeli cselekvés, annál kifejezőbb és annál "egyszerűbb" a ráhatás módja. Ez a következtetés csak viszonylag helyes. Ne felejtsük el, hogy minden cselekvés (köztük a szóbeli cselekvés) kifejezőereje a cselekvés logikájának funkciója, amelyet egészében és azokkal a feltételekkel egységben fogunk fel, amelyek között lezajlik. Ezért a szóbeli ráhatás módjai kőéül nem a legegyszerűbbek a legkifejezőbbek, hanem azok, amelyek az illető ember számára az adott konkrét körülmények között lehetséges és logikus módok közül a legegyszerűbbek. A lényeg tehát nem a szóbeli cselekvés egyszerűségében, hanem összetételének világosságában rejlik. Az aktivitás fokozódása a szóbeli ráhatás módjának növekvő világosságát vonja maga után.

Tudvalévőleg minden érdekeltség a figyelem összpontosításával kapcsolatos.Minél inkább elevenébe vág az embernek valamilyen körülmény, annál inkább igénybe veszi figyelmét. Ezért a legszélsőségesebb aktivitás, megszállottság eseteiben az emberi elvakitja a szenvedély, minden egyéb iránt elveszti érdeklődését (verekedés közben például nem veszi észre, hogy kék foltokat kapott). Ilyen esetekben a szóbeli cselekvés módszerének szélsőséges egyszerűsége az ember lelki tartalmának egyszerűségét,egysíkúságát fejezi ki; azt a körülményt, hogy tudatát egyetlen szenvedély, egyetlen kivánság tölti be.

Az olyan embernek, aki nem veszti el önuralmát és önkontrollját, miközben egész valóját betöltő cél felé törekszik, számba kell vennie azokat a körülményeket is,amelyek között ezért a célért küzd, azaz bizonyos figyelmet kell szentelnie ezeknek a körülményeknek is.De melyiknek és hánynak ezek közül? Ez attól függ, hogy figyelmét- 66 -