Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

V. A szóbeli ráhatás módjai

még csak arra sem gondolnak, hogy minek a kedvéért, miért, milyen céllal mondanak ki egyes mondatokat, miért beszélnek, cserélik ki gondolataikat. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az ilyen esetekben nincs cél és hogy az ilyen ember közömbös saját érdekeivel szemben. Ez csak azt jelenti, hogy az adott pillanatban semmi sem fenyegeti lényeges céljait, hogy az adott körülmények között nem látja lehetőségét vagy értelmét, hogy aktivan harcoljon lényeges érdekeiért.

Az ilyen szóbeli cselekvésben, amelynek célja nem világos és amelynek aktivitása csekély, az ember lényeges érdekei rendszerint fel sem fedezhetők, vagy csak minimális mértékben mutatkoznak meg.

íz erőtlen, kevéssé aktiv szóbeli cselekvésnél nem mutatkozik meg világosan végrehajtásának módszere sem. Itt nehéz meghatározni, hogy tulajdonképpen mit is tesz az ember; tudakozódik-e, állit-e, kér-e, magyaráz-e stb. E cselekvések bármelyike, sőt valamennyi is jelen lehet az ilyesfajta bonyolult szóbeli cselekvésben, de mindegyik csak minimális mértékben. Ez természetes is: az embernek nincs komoly szüksége rá, hogy megváltoztassa, átformálja partnere tudatát, hiányzik a világos célja - hiányzik tehát a ráhatás világos módszere is, mert minden cselekvést a célja, és csakis a célja határoz meg. Az ilyen esetekben az embernek nem nagyon fontos, hogy megszólaljon és ezért nemigen lényeges, hogy milyen szavakat használ.

Más dolog, amikor az ember érdekei megkövetelik. hogy adott körülmények között meghatározott értelmű szavakat mondjon ki,amikor létérdeke fűződik hozzá, hogy átformálja partnere tudatát, még hozzá meghatározott módon, meghatározott irányban formálja át. Ilyenkor a cselekvő személy figyelme nem kalandozik el, hanem a partnernak arra a képességére, a partner tudatának arra a tevékenységére összpontosul, amelyet meg kell változtatni, mert ez a tevékenység nem úgy megy végbe, ahogy a cselekvő személy érdekei megkövetelik.- 65 -