Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

V. A szóbeli ráhatás módjai

A reális világban,amelyben minaen jelenség valamilyen módon összefügg, minden ember állandóan a körülmények megszámlálhatatlan sokaságával találja magát szemben.Ezek közül egyeseket tudatosan számításba vesz tevékenységében; némelyikkel kénytelen számolni; némelyiket öntudatlanul figyelembe veszi; mások viszont egyáltalában nem tükröződnek viselkedésében. így például ha tegnap valahol Afrikában 60° hőség voie, valahol a sarkvidéken pedig 60° hideg, gyakorlatilag ez semmiben sem mutatkozik meg mai cselekvéseiben. Ezért amikor a feltételezett körülményekről van szó, akkor nyilván nem arra gondolunk, hogy a szinész általában milyen körülményeket teremtett képze]e tében maga körül, hanem arra, hogy milyen kigondolt körülményeket vesz figyelembe tudatosan vagy öntudatlanul viselkedésében.

Néhány meghatározott körülmény - és csak e néhány körülmény - számbavétele (magától értetődik, hogy közben számtalan más, tökéletesen reális körülmény is van, amelyeket azonban nem veszünk figyelembe) egyszerű szóbeli cselekvéseket kiván: bonyolultabb körülmények és több körülmény számbavétele bonyolult szóbeli cselekvéseket kiván.

Minthogy az emberek általában tudatosan vagy öntudatlanul sok és bonyolult körülményt vesznek számításba cselekedeteik során, többnyire nem egyszerű, hanem bonyolult szóbeli cselekvéseket hajtanak végre. Hathatunk például egyidejűleg a partner akaratára és képzeletére, s ilyenkor parancsból és figyelmeztetésből álló cselekvést hajtunk végre - ez az összetétel alkotja a fenyegetni bonyolult szóbeli cselekvést. A parancs és a korholás kombinációja a szidni bonyolult szóbeli cselekvést alkotja;a parancs és a buzditás kombinációja a felbátorítani bonyolult szóbeli cselekvést stb. Ilyenkor a fenyegetni, szidni, felbátorítani igéket szintén szűkén specifikus értelmükben kell felfogni.- 60