Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

V. A szóbeli ráhatás módjai

"Ahhoz, hogy az ember jó előadó legyen, vagyis ne váljék unalmassá, de hallgatói azért tanuljanak abból, amit mond, a tehetségen kivül gyakorlat és tapasztalat is szükséges. Az embernek pontosan kell ismernie saját képességeit, hallgatóságát és az előadás tárgyát. Gyors észjárásúnak, ébernek kell lennie s egy pillanatra sem szabad eltérnie álláspontjából.

...Előttem másfélszáz arc - egyik sem hasonlit a másikhoz - és háromszáz szem, amely egyenesen rám néz. Feladatom az, hogy legyőzzem ezt a sokfejü hidrát. Ha előadásom minden percében világosan meg tudom állapítani figyelmük fokát és azt, hogy mennyire értenek meg, akkor hatalmamban vannak... nagyon kell ügyelnem arra is, hogy gondolataimat ne ötletszerűen, hanem bizonyos sorrendben fejtsem ki, csak igy lehet helyes szerkezete annak a képnek, amelyet hallgatóim elé akarok vázolni."

A megmagyarázni egyszerű szóbeli cselekvés mindig magában foglalja a partner tudatában végbemenő gondolkodási folyamatok megfigyelését. A magyarázó ügyel rá, hogy megérti-e őt partnere vagy sem, elsajátítja-e logikáját vagy sem; a magyarázó lesi a megértés vagy a meg nem értés jeleit. Ezért alkalmazkodásába olyan mozdulatok is beletartoznak, amelyek ahhoz szükségesek, hogy kényelmesen követhesse a partner gondolatainak menetét, következésképpen amig a magyarázat be nem fejeződik, leginkább a tudakozódással váltakozik.

A gondolatok menete elsősorban az arcizomzat és a fej aprócska mozdulataiban tükröződik; hiszen a szem a lélek tükre, ezért a szemből kiolvasható a figyelem iránya, amire pedig figyel az ember, arra gondol is; ezért a megmagyarázni cselekvéshez való alkalmazkodás képletesen szólva alkalmazkodás "a partner dolgozó agyához".Ez a függő helyzetben lévő ember alkalmazkodása, de nem a partner akaratától függőé,hanem a gondolataitól függőé. Olyan alkalmazkodás ez, amely mindig kész kiigazítani a partnert, ha az- 45 -