Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

V. A szóbeli ráhatás módjai

Mindkét cselekvés a partner találékonyságára,képzelőerejére támaszkodik; idő kell hozzá, hogy ezek felszinre jussanak. Ezért mindkét cselekvés jellemző vonása a hatás várása vagy legalábbis az eredmény várása és< a partner alapos megfigyelése. Ha ez a vonás élesen mutatkozik meg, akkor mindkét cselekvést a tájékozódni cselekvéshez hozza közel, amelyről a későbbiekben lesz szó.

A meglepni cselekvés és a figyelmeztetni cselekvés ugyanolyan könnyen megy át egymásba, mint a bátoritani és a korholni cselekvés; de az egyikről a másikra való áttéréshez különleges indokok szükségesek, amelyek adott esetben rendszerint nem csak a forma változását, hanem bonyolódását is eredményezik.

Az értékelés, amelynek pillanatában a képzelethez intézett szóbeli cselekvés születik, tulajdonképpen olyasminek a behatolása a partner tudatába, ami arra inti: lám, nem tud valamiről, ami Igen közelről érinti; úgy viselkedik, mintha nem léteznék az, ami a valóságban létezik. Az a szükséglet, hogy feltárjunk előtte valamit, ami számára fontos, érdekeltségünk abban, hogy tájékozott ember módjára cselekedjék, méghozzá önnön érdekében cselekedjék igy, ez a szükséglet olvad egybe a meglepni és a figyelmeztetni cselekvésekben.

Meglepni világosan kifejezett felülről alkalmazkodást jelent. Aki alkalmazkodik hozzá, hogy meglepje partnerét, birtokában van valaminek, amit nem birtokol partnere, de ami fontos és szükséges a partner számára. Ezért, aki meglep, erősebbnek érzi magát annál, akit meglepnek, úgy érzi, hogy joga van meglepni partnerét - ez mintegy lélektani előfeltétele a felülről alkalmazkodásnak.Továbbá ahhoz, hogy meglepjünk valakit, testileg és térbelileg kényelmesen kell elhelyezkednünk a hatás megfigyeléséhez.így készül fel az ember,hogy egy érdekes képet szemléljen,. amelynek minden ecsetvonásától nagy gyönyörűséget vár és amelynek ezért egyetlen részletét sem akarja kihagyni.- 33 -