Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)
V. A szóbeli ráhatás módjai
A meglepni cselekvéshez való alkalmazkodás tehát elvileg megkívánja a test biztos és kényelmes elhelyezkedését a térben, egyenesen a partnerre szegezett tekintetet és a test viszonylagos könnyedségét. Aki meglep, ak valami kellemeset közöl partnerével és amig meglepi partnerét, nincs szüksége rá, hogy ellenállásra, ellencselekedetre készüljön fel. A meglepni cselekvés a partner figyelmének kitartó mozgósitását foglalja magában. Ezért a meglepni szándékozó gyakran "kinozza" hallgatóját: gondosan előkészíti tudatát annak a legfontosabbnak a befogadására, aminek meg kell lepnie őt, mindinkább magára vonja figyelmét az ujjáalkotott kép jelentőségével. Előfordul egyébként ennek a fordítottja is: a meglepni szándékozó a váratlansággal hat és egyszerre mindennel kipakol - előzetesen természetesen ugyanúgy alkalmazkodik partneréhez, mint ahogy azt előbb elmondtuk. De ebben az esetben is feltétlenül olyan testhelyzetet foglal el, amelyből kényelmesen szemlélheti a hatást. A meglepni egyszerű szóbeli cselekvés izomzati természete legtisztább formájában a következő szótlaD cselekvéshez hasonlítható: valaki barátainak vagy rokonainak nagyszerű ajándékokat rejtő bőröndöt hozott. Teljesen ki akarja élvezni a hatást, amelyet ezek az ajándékok keltenek, ezért először mindenki figyelmét önmagára és a bőröndre irányitja és úgy helyezkedik el, hogy kényelmesen szedhesse majd elő az ajándékokat és nyújthassa át őket, mindenki lássa az átnyujtás folyamatát, de ne jöjjön rá előre, hogy mi van a bőröndben. Aztán amikor már teljes rend támad és mindenki megfelelően izgatott lett, kezdi kiosztani az ajándékokat. A legkevésbé hatásos, de azért igy is nagyszerű ajándékkal kezdi. Miután kiélvezte az első ajándék keltette hatást, előszedi a másodikat; amikor észreveszi az érdeklődés lanyhulásának jegyeit, előszedi a következőt és igy tovább egészen a legutolsóig, amely egy- 34 -
