Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

V. A szóbeli ráhatás módjai

4« FIGYEIMEZTETNI és 5* MEGLEPNI. A partner képzeletéhez imtézett szóbeli cselekvések.

Az előbbi esetben arra hívjuk fel a partner képzeletét, hogy olyasmit rajzoljon meg, ami mintegy megerősíti álláspontját, ami kiszélesíti látókörét vagy megkönnyíti helyzetét; a második esetben arra késztetjük a partner képzeletét, hogy olyan képet rajzoljon, amely hozzásegíti, hogy valamit elkerüljön, meglásson valamit, ami korlátozza kilátásait, nehezíti helyzetét, olyasmit, amit előre kell látni, ha el akar kerülni bizonyos hibákat.

A kimondott mondat értelme emellett élesen eltérhet a szóbeli cselekvés módjának tartalmától. így meglephetünk valakit, ha különösen kellemetlént, borzasztót, szörnyűt közlünk vele. De végeredményben még az ilyesfajta közléssel is könnyíteni akarunk a partner helyzetén, ki akarjuk szélesíteni látókörét. Ilyen mondattal, mint "mindjárt meglepem magát egy igen kellemes közléssel" viszont nemcsak meglepni lehet, hanem figyelmeztetni is. Az utóbbi esetben a partnerben elkerülhetetlenül kettős benyomás maradt: a szavak értelme mást mond, mint a velük való cselekvés módja. Ugyanilyen módon ezzel a mondattal : "figyelmeztetem,hogy nagy kellemetlenség vár magára" - sikerrel lephetünk meg valakit. A partnerben megint csak kettős benyomás alakul ki: az igy kimondott mondat felizgat ja.Mindkét cselekvés azt kívánj'a a partnertől, hogy az kutasson képzeteiben és emlékképeiben, hogy keresse ki őket és a tudomására hozott töredék alapján állítsa helyre a hozzá tartozó teljes képet. A meglepni cselekvés feltételezi, hogy az egyik irányban kutat, a figyelmeztetni cselekvés, hogy a másikban. Az ellentmondásos mondat (amikor a szavak értelme az egyik irányú kutatást, a ráhatás módja a másik irányút kívánja meg), arra indítja a partnert, hogy mindenekelőtt azt á kérdést tisztázza, hogy melyik irányban kell működnie képzeletének.- 32 -