Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)
V. A szóbeli ráhatás módjai
Az összehunyoritott vagy ferde tekintet elhatárolja a cselekvőt partnerétől és érdekeik különbözőségéről tanúskodik. Ezért, ha ilyesmi hatol be a buzdításhoz vagy a korholáshoz való alkalmazkodásba, mind a kettőt "szennyezetté", zavarossá teszi, azaz az egyszerű szóbeli cselekvést bonyolulttá teszi. Erről majd később lesz szó. A szóbeli ráhatás minden formája, minden egyszerű szóbeli cselekvés meghatározott fajtájú alkalmazkodást foglal magában, ez az értékelés meghatározott tartalmából következik. Ezért az értékelés tartalma és az alkalmazkodás jellege meghatározza a szóbeli cselekvés módját. Ebből következik: pontosan és helyesen alkalmazkodni a buzdításhoz és a korholáshoz annyit jelent, hogy megtanuljuk tudatosan végrehajtani ezeket az egyszerű szóbeli cselekvéseket. Vonatkozik ez minden egyszerű szóbeli cselekvésre. A korholni és a buzditani ráhatásokat meghatározott, az illető ráhatásokra jellemző hangnemben hajtjuk végre. Ezeket megtanulni azonban annyit jelentene, hogy a formát tanuljuk meg és igy sablonokat alakítunk ki. Mert bár a korholás és buzdítás minden hangvételének van közös vonása is, ezek ugyanakkor végtelenül változatosak lehetnek - a korholás vagy a buzditás minden esete egyedülálló, a többitől különböző. Ezért a korholni és a buzditani egyszerű szóbeli cselekvések elsajátítása nem azt jelenti, hogy két hangvételi formát birtokolunk, hanem azt a képességet jelöli, hogy a partner tudatán keresztül elsősorban érzelmeihez fordulunk. A korholás és a buzditás mint valódi, produktiv és célszerű szóbeli cselekvés^ nem lehet sablon; de mint illusztráló, feltételes, "színpadi" vagy bármilyen más nem hiteles cselekvés elkerülhetetlenül sablonhoz vezet. Ez természetesen nemcsak a korholásra és a buzditásra vonatkozik, hanem minden más cselekvésre, köztük minden szóbeli cselekvésre is.- 31 -I
