Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

V. A szóbeli ráhatás módjai

is csak igen relativ, minden egyszerű szóbeli cselekvés az értékelés időszakában születik, keletkezik és előzetes értékelés nélkül nem mehet végbe; minden egyszerű szóbeli cselekvés megfelelő alkalmazkodást kiván és anélkül sem mehet végbe; végezetül minden egyszerű szóbeli cselekvésnek megvan a maga belső, szubjektív és külső, objektiv-testi oldala.

A belső,lelki oldal a szubjektiv cél és a vele kapcsolatos látomások; a külső,testi oldal az izommozgások (különösképpen a beszédszerveké) és a beszéd hangzása.

A cselekvő ember rendszerint nem ismeri fel az egyszerű szóbeli cselekvés legközelebbi, konkrét célját, még kevésbé a kimondott szavak hangzásának ebből következő, hangvételi sajátságait. A cselekvés szokásos, ismerős módjai rendszerint úgy mennek végbe, hogy nem adunk magunknak róluk számot, mert figyelmünket közös,nem éppen legközelebbi céljuk köti le. Ezekhez a módokhoz tartoznak az egyszerű szóbeli cselekvések is. Ezért ritkán fordul elő, hogy az ember önmagában számot vetne azzal,hogy most mondjuk! a képzeletre vagy az érzésre stb. hatok vagy igyekszem hatni.

Mindezeket a módokat az emberek önmaguk számára is észrevétlenül már gyermekkorukban megtanulják. A módok anynyira teljesen sajátjukká válnak, hogy amikor alkalmazzák őket, nem is gondolnak rájuk.Úgy van ez, mint ahogy az ebédelő ember; sem gondol rá, milyen Wdon viszi szájához az ételt, holott minden ember mindig valamilyen módot alkalmaz erre, szokásaitól és az adott körülményektől függően.

Ez a helyzet a megszokott életben az emberek mindenna-Q m

pi szóbeli érintkezésében is. Molière Jourdain ura sem tudott róla,hogy prózában beszél és ezzel semmiféle nehézsége nem volt.

lóás eset a színész művészete. Amikor; a szinész megáld kotja az alak cselekvéseinek egyéni logikáját, Sztanyisz-9. Jourdain ur Molière Úrhatnám polgár cimü komédiájának"

főalakja.- 22 -