Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)
V. A szóbeli ráhatás módjai
lavszkij kifejezése szerint mindent élőről meg kell tanulnia, azaz tudatosan kell mindent birtokába vennie, amit az életben önkéntelenül csinál. A szóbeli cselekvés minden erete a ráhatás valamilyen módjának sajátos alkalmazása, mert semmire sem lehet hatni valamilyen módszer nélkül. Amikor a partner tudatára hat, minden ember álból indul ki, hogy ennek a partnernek van emlékezete, figyelme, érzése, képzelete, gondolkodása és akarata, vagy legalábbis e lelki képességek némelyikével rendelkezik. Ezért az egyszerű szóbeli cselekvések tanulmányozása azoknak az összeadandóknak tanulmányozása, amelyekből minden szóbeli ráhatás áll, függetlenül bonyolultságától. Az egyszerű szóbeli cselekvések állandóan előforduló és minden ember számára ismerős cselekvések. Ezért olyan igékkel nevezhetjük meg őket, amelyek ugyancsak rendkivül gyakran fordulnak elő. Ezeket az igéket azonban a mindennapi használatban szükebb és tágabb értelmükben egyaránt igénybe vesszük, emellett nem is szükséges tisztázni, melyik értelemben haszháljuk az adott esetben az illető igét; ez kiviláglik magának a beszélgetésnek a tartalmából. „z egyszerű szóbeli cselekvések megnevezéseként ugyanezek az igék szakkifejezésekké válnak - értelmüknek pontosnak és elhatároltnak kell lennie. Ezért akár feltételesen is a legszűkebb, konkrét értelemben kell felfognunk őket. fontosán: mint olyan cselekvések elnevezéseit, amelyek az adott pillanatban véghezvihetők. Az ige értelmét annyira konkrétan kell értelmezni, hogy objektiv tényként lehessen megállapítani: az adott pillanatban szóbelileg pontosan ezt, semmiképpen sem más cselekvést hajtottunk végre (vagy akarjuk végrehajtani vagy hajtjuk végre). Az egyszerű szóbeli cselekvések neveként elsősorban a következő igéket használhatjuk fel:- 23 -I
