Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

VII. Átlényegülés

A legjobb bizonyíték arra, hogy a darabban mindenekelőtt a reális, valóságos életet kell látni (csak aztár a stílust, a műfajt és a valóságos életnek »z író által választott ábrázolási módját), maguknak a drámaíróknak vallomása.

Alekszandr Osztrovszkij például igy vélekedik: "A drámaíró elsősorban nem mesemondó; nem azt mondja el, hogy mi volt - ezt megadja az élet, a történelem,a legenda: fő dolog megmutatni, hogy milyen pszichológiai adottságok alapján ment végbe valamilyen esemény és miért éppen igy,

ppnem pedig másként..." '

Gribojsdov szinte ugyanezt Írja: "Arcképek és csakis arcképek tartoznak a vígjáték és a tragédia keretei közé, ezekben azonban sok más személyre jellemző vonósok is vannak, egyesek pedig annyira jellemzők az egész emberi nemre, amennyire minden ember hasonlít minden kétlábú feleberátjára. Ez az én poétikám." J Gogol ezt mondja magáról: "Nekem csak az sikerült jól, amit a valóságból, számomra ismeretes adatokból vettem... megalkottam az arcképet,de a létező személy elképzelésének és nem képze-24

létemnek alapján." *

Ily módon az elgondolás helyes felépítésének első két feltétele elvezet a harmadik, döntő feltételhez. Ez abban rejlik, hogy a darabban ábrázolt valóság eseményei objektiv lényedének megértéséhez a megismerő s helyes módszerére, haladó tudományos világnézetre van szükség.

Itt nincs szükség rá, de lehetőség sem, hogy kifejtsük a dialektikus materializmus ismeretelméletét és ennek alapvonásait. Csak azt szükséges megemlíteni, hogy ennek valamennyi vonását felhasználja a színész a szerep és a darab tanulmányozásánál.

22. A.N.Osztrovszkij: A színházról, 1947« 156.o.(oroszul)

A. Gribojeöov: összes Müvei. 1945. 482. o. (oroszul)

N. V. Gogol: Szerzői vallomás "Az irodalomról". 1952.

234. o.- 152