Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

VII. Átlényegülés

Paul Lafargue2'’* ezt irta Marxról* "Nemcsak: a felületet látta meg, behatolt a velejükbe, az alkotórészeket egymásra való hatásukban és visszhatásukban vizsgálta, különválasztott minden ilyen részt s nyomon követte fejlődése történetét. Utána magáról a dologról áttért annak: környezetére s megvizsgálta ennek hatását a dologra és fordítva. Majd visszatért a tárgy eredetére, azokra a változásokra, fokozatos és forradalmi átalakulásokra, amelyeken az átment s végül eljutott a dolog legtávolabbi hatásáig. Egyetlen dolgot sem tekintett önmagában s önmagáért, a környezetéből 1* -ragadva, hanem egészen bonyolult, állandó mozgásban levő világot látott maga előtt."26*

Itt a társadalmi fejlődés legbonyolultabb folyamatainak mély és szigorúan tudományos tanulmányozásáról van szó.

A színész feladata természetesen összehasonlíthatatlanul szerényebb; de úgy gondoljuk, elvileg a színésznek mégiscsak arra kell törekednie, hogy ő is igényesen és szigorúan tanulmányozza a szerepet.Akkor jut el annak megértéséhez, hogy objektiven mit cselekszik az egész darab méretében,színpadi életének minden egyes pillanatában az a személy, akinek alakját meg kell teremtenie. A személy objektiv lényegének ismerete szükségszerűen társadalmi helyzetének,a társadalmi életben játszott szerepének megismerését jelenti, azaz arra kényszeríti magát a szinészt is, hogy iljen vagy olyan magatartást vegyen fel az illetővel szemben ás érdeklődéssel, szenvedélyesen tanulmányozza.

25* Lafargue, Paul (1842-1911) kiváló francia szocialista, Marx hagyatékának következetes védelmezője. Főleg a történelmi materializmus kérdéseivel foglalkozott,Marx eszméit védelmezte a korai revizionisták támadásaival szemben. Marxhoz személyes kapcsolat is fűzte: veje volt a tudományos szocializmus megalapítójának.

26.

Marx és Engels a művészetről. Szikra, 1950. 207. o.- 153 -I