Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

VII. Átlényegülés

győződik róla, hogy ezzel az egyszerűséggel és hitelességgel ki tudja fejezni az alak lényegét, amikor meggyőződik arról, hogy szerepének egésze egyszerű és hiteles, s minden cselekvése az alak helyes jellemzését egésziti ki és teszi pontosabbá.

Ha a szinész tudja, hogy az alak minden ügye úgy jellemzi ezt a hőst, ahogy ő akarja, teljes gyönyörűséggel, hitelesen hajthatja végre a tetteket és 3emmi oka sincs rá, hogy valami elvonja őt tőlük. E vonzalom révén emberi, állampolgári feladatát, egyéni szubjektiv célját valósitja meg, legfőbb feladatét, amelynek kedvéért művészettel foglalkozik.

3.

Amikor Sztanyiszlavszkij a szinész átéléseinek természetét a kisméretű cselekvések logikájában fedezte fel, el kellett jutnia és el is jutott annak a kérdésnek a pontosabb tisztázásához, hogy milyen jelentőségű a nagy méretű cselekvések logikája - azaz el kellett jutnia az átfogó Cselekvés és a főfeladat helyének és jelentősé ének tisztázásához.

A szinész fő feladata abban fejeződik ki, hogyan érti meg, hogyan értelmezi a szerep egészét: a szerep értelmezése az elgondolásban jelenik meg és formálódik ki, az elgondolás pedig a szerep felépítésében, a szerep tervében vagy partitúrájában konkretizálódik.

Mindezek a fogalmak akkor tesznek szert világos és objektiv értelemre, amikor a cselekvések logikájával egységben vizsgáljuk őket.Itt azonban a nagy méretű cselekvések logikájáról van szó. Ez a nagy méretben vett logika a szinész cslekvéseinek logikája, a szinészé, aki a saját eszméjét (pontosabban a szerző eszméjéről alkotott saját felfogását) fogalmazza meg, aki a saját társadalmilag jelentős, nagy célját követi.- 141 -