Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

VII. Átlényegülés

Ezért a célért küzd a színpadon, amikor végrehajtja a z alak cselekvési logikáját.

Az apró dolgok hitelességétől függ a szinész átélésének hitelessége szinpadi tartózkodásának minden egyes mozzanatában; a cselekvések nagyméretű logikájának tartalmától függ a szinpadi alak tartalma, meggyőző ereje, tipikussága, világossága.

Amig Sztanyiszlavszkij ki nem dolgozta a szinész fő feladatának elvét, a szerep felfogásának, az előadás értelmezésének kérdése szinte teljesen tisztázatlan maradt. Azt a kérdést, hogy milyen lesz a szinpadi alak, ha a szinész szervesen, igazán átéli a szerepet, a pszichotechnika alkalmazása eszmei, művészi eredményeinek kérdését (tehát az alak társadalmi jelentőségének kérdését is) teljesen a szinész intuiciójára, ösztönére, ihletére bizták.

A helyes értelmezés néha valóban ösztönösen jelenik meg - hol tiszta intuícióból, hol véletlen egybeesésből, hol az alak tulajdonságainak és a szinész egyéni törekvéseinek találkozásából. De már idéztük Sztanyiszlavszkij szavait, amelyek szerint a véletlenek nem lehetnek a művészet alapjai. Ezért el kellett jutnia és el is jutott a tudatos fő feladat szükségességének elismeréséhez, következésképpen a szerep tudatos, felismert értelmezésének szükségességéhez. Ebben saját elvét követte: "Az ösztönöset a tudatoson ksreszt ü 1 - ez művészetünk technikájának jelszava".1®'

A színésznek tehát meg kell teremtenie egy elképzelést, s ezt alaposan meghányni-vetni, átgondolni. Nyilván C3ak az ilyen értelmezés tekinthető tudatosnak.

De a szerep értelmezésének keresése egyúttal az átlényegülés kérdéséhez is közelebb visz. Ha nem tudjuk, hogy milyennek kell lennie az alaknak, hogy miben áll külőnle^* K.Sz. Sztanyiszlavszkij: Cikkek,beszédek, beszélgetések, levelek, 469. o. (oroszul)- 142 -